11.nap

Az időjárás ismét kegyes volt hozzák igy gyönyörű napsütéses időben látogattunk el Cornwall-ba, Anglia legnyugatibb részén fekvő "országába" . Az idézőjelet azért használtam, mert csak ők képzelik magukat egy külön országnak, egyébként ugyanolyan megye, mint Devon vagy Somerset.Remélem ezzel már sokat elárultam az itt élő emberekről.Mások, mint az angolok, még külön nyelvük is van. A viccet félretéve egyébként  nagyon kedves emberek, főleg ha mi is mosolygunk rájuk, azt nagyon szeretik. Kiváló a konyhájuk különösen híres a "cornish pasty", amit már másodjára kóstoltam mióta úton vagyok. Ez egy nagyon finom fűszeres hússal töltött táska, legalábbis ahoz hasonlít a legjobban. De ellentétben a magyar töltött péksüteményekkel ezt forrón eszik. Nekem a gyorskaják közül ez a kedvencem itt. Kár, hogy otthon majd nem élvezhetem újra.

A nap fénypontja azonban nem ez volt, hanem az Atlanti óceán. Milyen kék és hatalmas!!! Mintha végtelen lenne. És ha belegondolok , hogy a túlparton már Amerika van, megint csak rá kell döbbennem, mekkora távolságok is vannak Földünkön és  hány ismeretlen tájat szeretnék még felefedezni. Remélem egyszer a másik oldalra is eljutok.

Boscastle és Tintagel volt ma a kétcélpont .Az első egy kis egyszerű  hegyi falunak tűnt először, de aztán elindultunk a kikövezett ösvényen felfelé, majd elénk tárult az óriási óceán. Elmondhatatlanul szép, beszéljenek helyettem a képek.

Második állomásunk Tintagel volt Roger aki ismét a túránkat vezette felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzuk, mert nagyon meredek és rengeteg lépcsőt kell megmászni, úgyhogy aki, úgy érzi nem képes rá inkább maradjon. Persze mindannyian útnak indultunk. Azt is megemlítette, hogy duplán szerencsések vagyuk, mert előfordult már, hogy hiába süt szépen a nap a szél erőssége miatt lezárhatják és megtilthatják a belépést. Ma egedélyezték, bár nem tudom mi itt az erős szél, én nekem ez az volt . Szószerint lökdösött,a tetőn a gyaloglás is nehezemtre esett. Azért nagyon hálás vagyok az égieknek, hogy megengedte, hogy lássam ezt a gyönyörűséget!!! 

A legenda szerint Artúr király itt született és itt is élt (1998-ban azonban találtak egy követ, amin a neve van tehát lehet, hogy valóban élt ), ezért ma ez egy nagyon népszerű turisztikai célpont. Sok ezer túrista főkét németek és osztrákok látogatják, de ma itt létem alatt először magyar szót is hallottam. Egy csapat magyar iskolás ma szintén a Tintagel-re kirándult.

Csodás napon vagyunk túl, már most nagyon sok sajnálom, hogy hamarosan véget érnek.