London valóban a világ egyik leggyönyörűbb fővárosa!!! A nevezetességek szépségét még jobban kiemeli az a konraszt, ami a régi épületek és az új szuper modern nagyon magas épületek között van. Mivel már 1992-ben egyszer már jártam itt ez volta legszembetűbb változás. A hagyományaikat őrzik tisztelik, ápolják , viszont nem idegenkednek a modern dolgoktól sem (pl.az " Uborka", London eye")

A gyönyörű ST. James park hangulata semmihez sem fogható. Számtala fiatal, idős, túrista fordul meg itt és plédeken piknikeznek ki a hűvösben, ki a napon. Mi  is kipróbáltuk, de mi nem a földre,  hanem  a szabadon elhelyeztett napozószékekbe ültünk. Már éppen hozzáláttunk volna a szenvicsünk elfogyasztásához, amikor egy jegyárus felhívta a figyelmünket, hogy 1 font 60 penny a szék használata 1 órára. Elnézést kértünk,gyorsan fölpattantunk és mentünk is tovább ( nagyon kedves volt nem kellett fizetnünk, később meg is találtuk a felvilágosító árjegyzéket) .

A város tömegközlekedése hatalmas tömegeket mozgat meg naponta. Kipróbáltunk több vonalat is , ami a legjobban tetszett, hogy hangosan bemondják és ki is írják a következő állomás nevét. No meg persze "MInd the gap"-re szólítanak föl azaz a metrókocsi   és a peron közötti kis hézag átlépésére figyelmeztetnek.

Időnk rövidsége miatt a következő kötelező látnivalókat néztük meg: Big Ben Parliament, Trafalgar Square, Dowing Street, Buckingham Palace, Tower Bridge, The Tower, Picadilly Circus.

Leírhatatlan volt az élmény!!! Méltó befejezése egy nagyon tartalmas tanártovábbképzésnek. Remélem tanításom során lesz még lehetőségem újra résztvenni egy hasonló mobilitáson.

Elérkezett az utolsó tanítási nap. Megkaptuk a bizonyítványunkat és elbúcsúztunk tanárainktól. A csoporttársaimmal még a kollégiumban találkozatam az utoló acsoránál, it címeket cserélltünk és megegyeztünk, hogy ha lehet máskor is találkozzunk ilyen tanártovábbképzésen.

Fárasztó művelet a bepakolás várt még rám ezután igy este, mivel mi másnap reggel fél ötkor indultunk a szállásunkról, nem mentük a pub-ba.

A korai lefekvés így sem sikerült,( az izgalom nagyobb volt,mint gondoltam), mert este még a beszálló kártyát is ki kellett nyomtatnunk. Szerencsére a recepción dolgozó lány nagyon kedves volt, szívesen segített nekünk. 

Holnap egy londoni városnéző körút áll előttünk, már alig várom,hogy lássam!!!!

Végre fellélegezhetek, megvolt a mikrotanítás is!!! Szerencsére sikerült újat mutatnom csoporttársaimnak és még ma is sok új játékot és dalt tanultunk egymástól és tanárunktól Meghan Searlie -től. Nagyon örülök, hogy ilyen csodálatos egyéniség mutatta be nekem , mennyire haszos is a drámapedagógia az angol  (és más) órán.

Az este meg is ünnepeltük a sikeres szerepléseket a közeli The Imperial pub-ban. Még sohasem voltam ekkora nagy és ennyire szépen berendezett pub-ban. Még a wc is megérdemelt egy pár képet (lásd fényképek). Most egy eredeti Red Devon cider-t kóstoltam, ami nem más mint egy csekély alkohol tartalmú almalé.

Sajnos lassan elérkezik a búcsúzás ideje, sok szép emlékünk van együtt, ezért még utóljára felelevenítettük őket. Páran már holnap délután haza indulnak s hamarosan mi si elbúcsúzunk a gyönyörű Exeter-től.

Az időjárás ismét kegyes volt hozzák igy gyönyörű napsütéses időben látogattunk el Cornwall-ba, Anglia legnyugatibb részén fekvő "országába" . Az idézőjelet azért használtam, mert csak ők képzelik magukat egy külön országnak, egyébként ugyanolyan megye, mint Devon vagy Somerset.Remélem ezzel már sokat elárultam az itt élő emberekről.Mások, mint az angolok, még külön nyelvük is van. A viccet félretéve egyébként  nagyon kedves emberek, főleg ha mi is mosolygunk rájuk, azt nagyon szeretik. Kiváló a konyhájuk különösen híres a "cornish pasty", amit már másodjára kóstoltam mióta úton vagyok. Ez egy nagyon finom fűszeres hússal töltött táska, legalábbis ahoz hasonlít a legjobban. De ellentétben a magyar töltött péksüteményekkel ezt forrón eszik. Nekem a gyorskaják közül ez a kedvencem itt. Kár, hogy otthon majd nem élvezhetem újra.

A nap fénypontja azonban nem ez volt, hanem az Atlanti óceán. Milyen kék és hatalmas!!! Mintha végtelen lenne. És ha belegondolok , hogy a túlparton már Amerika van, megint csak rá kell döbbennem, mekkora távolságok is vannak Földünkön és  hány ismeretlen tájat szeretnék még felefedezni. Remélem egyszer a másik oldalra is eljutok.

Boscastle és Tintagel volt ma a kétcélpont .Az első egy kis egyszerű  hegyi falunak tűnt először, de aztán elindultunk a kikövezett ösvényen felfelé, majd elénk tárult az óriási óceán. Elmondhatatlanul szép, beszéljenek helyettem a képek.

Második állomásunk Tintagel volt Roger aki ismét a túránkat vezette felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzuk, mert nagyon meredek és rengeteg lépcsőt kell megmászni, úgyhogy aki, úgy érzi nem képes rá inkább maradjon. Persze mindannyian útnak indultunk. Azt is megemlítette, hogy duplán szerencsések vagyuk, mert előfordult már, hogy hiába süt szépen a nap a szél erőssége miatt lezárhatják és megtilthatják a belépést. Ma egedélyezték, bár nem tudom mi itt az erős szél, én nekem ez az volt . Szószerint lökdösött,a tetőn a gyaloglás is nehezemtre esett. Azért nagyon hálás vagyok az égieknek, hogy megengedte, hogy lássam ezt a gyönyörűséget!!! 

A legenda szerint Artúr király itt született és itt is élt (1998-ban azonban találtak egy követ, amin a neve van tehát lehet, hogy valóban élt ), ezért ma ez egy nagyon népszerű turisztikai célpont. Sok ezer túrista főkét németek és osztrákok látogatják, de ma itt létem alatt először magyar szót is hallottam. Egy csapat magyar iskolás ma szintén a Tintagel-re kirándult.

Csodás napon vagyunk túl, már most nagyon sok sajnálom, hogy hamarosan véget érnek.

Ma bemutattuk a mini előadásunkat csoporttársainknak!!! Szerencsére jól sikerült. Már csak a mikrotanítás van hátra pétek délelőtt. Aztán már el is röpült a két hét ; még kimondani is hosszú idő.

Délután városnéző körútra indultunk. Exeter kisváros (kb140000 lakosa van) mégis rengeteg üzlettel étteremmel, pubbal és múzeummal is rendelkezik. Különösen tetszenek a nálunk ismeretelen márkájú boltok, amelyek kirakataik hihetetlen leleménnyel és szépérzékkel vannak berendezve. Természetesen a könyvesboltok kínálatát  sem hagyhattam ki és sikerült jó áron egy pár kedves angol ( mese és szépirodalom) könyvet vennem. Tudjátok,  ez az egyik nagy szenvedélyem (angol nyelven olvasás).

Holnap Cornwallba utazunk egy egész napos kirándulásra. Erről majd bővebben beszámolok igérem :)

Drámafoglalkozással indult a mai nap is és azzal is folytatódott, (Esther a másik tanárnő beteg lett). Hamar kiderült, hogy a héten a számonkérésé lesz a főszerep: egy rövid előadással kell készülnünk a 3 fős kis csoportunkkal és pénteken egy kisebb órát, úgynevezett micro-lesson -t kell bemutatnunk az eddig tanultak felhasználásával. Szerencsére már van pár ötletem, így nem izgulok annyira !?!?

Ma újból  sok szerepben kipróbálhattam magamat. A tanárnő felolvasott egy rövid történetet, megbeszéltük, hogy miről szólt, majd rögtön ki kellett találni hogyan lehet el is játszani. En a narrátor szerepét kaptam,ami nem volt könnyű feladat, de megoldottam Nagyon sokat nevettünk és tanultunk egymástól is ezekben a szituációkban.

Később Shakespeare: Szentivánéjji álom c. művéből osztott ki pár részletet, ami mint tudjuk nem egy könnyű kis darab. Már az óangol szavak kiolvasása is nehézséget okozott, nem még megérteni és el is játszani a szerepet. Persze,hogy a leghosszabb szerepet én kaptam (Heléna), aki mindenáron el akarja nyerni Demetrius szerelmét.aki minél jobban gyűlöli őt ő annál jobban vágyakozik utána. Ez már igazi kihívás volt számomra,de szerencsére jól sikerült az alakításom. ( Azért az Oscar-t még nem én kapnám!!! I:)

Egyszóval ma kissé jobban elfáradtam, de összességében ismét rengeteget tanultam (még magamról is).

Sikeresen megvásároltam a visszaútra szóló buszjegyemet is, már csak 5 nap és újra otthon alszom !!!

Ismét egy pihenőnap, de ma sem maradtunk látnivaló nélkül. Fakultatív kirándulsra mentünk  a közeli tengerpartra észak Devonba és Dorsetbe. Előzetesen csak annyit tudtunk , hogy ez a híres "Jurassic Coast" 155km hosszú tengerparti szakasz és 2001-ben a Világörökség részévé nyilvánították.

Az időjárás nem volt nagyon kegyes hozzánk, másszóval szakadó esőben indultunk útnak.  Az első állomásunkon Sidmouth városában ugyancsak esett az a csúnya "heavy rain" (heves eső). Itt pillanthattuk meg először azokat a meredek sziklafalakat, amelyek még a triasz korból származnak. Vörös színüket a bennük felhalmozódott vas-oxid adta, ezt a homok és a kavicsok színén is jól láthattuk. Néhol még a víz is vöröses árnyalatú. 

A kisváros hangulatos utcácskáin számtalan apró bolt vasárnap is nyitva volt, így sikerült néhány apró ajándékot  is beszerezni. Majd egyszer csak előttünk állt a maga igazi szépségében a "telephone box". Feltétlenül ki kellett próbálnom milyen érzés innen felhívni valakit. 

Délben tovább utaztunk Lyme Regis-be, ahol valódi "jurassic" korabeli sziklákat láthattunk. A kavicsok és a sziklafal is telei -tele van még mindig fosszíliákkal ebből az időszakból. A tengerpatot  több sorozat lépcsőn keresztül közelítettük meg, de még itt ez sem unalmas szebbnél szebb kis parkok kötötték össze őket. majd szemünk elő tárult a nyüzsgő tengerperti sétány és kisütött a nap! Egyre több ember lepte el a tengerpartot, sokan csak ücsörögtek, kutyát sétáltattak, bámészkodtak, mint mi, de a bátrabbak,akár  fürödtek is.. A hétvégén pont egy " folk festival" (népzenei) volt, így külöböző helyi néptáncosok szórakoztatták a túristákat, nyaralókat a parti sétányon. 

Ma ebédre végre egy eredeti "Fish & Chips"-et ettünk! Kiváló  frissensült finomság, mindenkinek melegen ajánlom.

Holnap iskola!!! És sajnos  jövő vasárnap már nem jelentkezem blogommal.

Hurrá, végre hétvége!!! És végre megláthatom az egyik kedvenc angol városom,ahová mindig is vágyakoztam: Bath-t. 

Az időjáráselőrejelzés még ráadásul gyönyörű időt is jósol erre a vidékre, úgyhogy minden adott egy tökéletes naphoz.

És így is lett. először a legkisebb angol city-t látogattuk meg, a neve Wells. Kár, hogy kevés információ jut el hozzánk róla, mert csodálatos és hatalmas katedrálisa van. Többek között ez is az oka, hogy city-nek hívják , hiszen területét és lakosainak számát tekintve inkább faluak nevezném. Ezen a katedrálison látható a világon a legtöbb faragott szobor, ettől is olyan különleges. De nézzétek meg a fényképeimet és ti is megértitek, hogy miért nehéz ezt szavakba foglalnom. Beszéljenek inkább a képek.

 Itt található még az egyik legrégibb középkori utca is, gyönyörű sorházakkal szegélyezve. Keressétek meg ezt is a fényképek között.

Majd egy rövid utazás után megérkztük Bath-ba,amiről első hallásra mindenkinek a fürdő jut eszébe. S milyen jól teszi, hiszen vaalóban innen kapta a a nevét. Számtalan gyönyörű római kori fürdő van a városban, amelyek ma is várják a látogatókat ( kígyózó sorok állnak bejáratuk előtt).

Mivel nekünk csak pár óránk volt a város megtekintésére így nem fürödtünk, inkább felkerestük kedves kísérőn John segítségével a Circust és a Royal Cresents. Mindkettő bámulatos épületegyüttes nevét az alakjáról kapta Circus (kör), Cresents (félkör). Az utóbbi még a royal azaz királyi jelzőt is megkapta, s nem véletlenül. Az előtte elterülő hatalamas zöld pázsit még méltóságteljesebbé és lenyügözőbbé teszi az amúgy is nem mindennapi feszes rendben felépített házakat. S ha belegondolok, hogy kik éltek itt még hevesebben dobban a szívem.:Jane Austin hősei és hősnői is egyszer itt sétálgattak a tea után.

A belváros nyüzsgő életérő nem is beszélve. Buskers-ek (utcai zenészek) szórakoztatták a látogatókat mindefelé. Egyszóval egy igazi életteli város tele történelem és kulturával.

Milyen gyorsan elröpült egy hét! S milyen nagyszerű dolgokat tanultam, de az egészben az a legcsodálatosabb ,hogy egész nap  csak az angol nyelvet használtam. 

És jól kihasználtam ma is , mert a foglalkozás után csoporttársaimmal ellátogattunk az angol riviérára, nevezetesen Torquay városába. Akinek erről semmi nem jut eszébe, annak csak segítségképpen annyit, hogy Agatha Christie sok megfilmesített krimije játszódik itt, Ms Marple és Hercule Poirot ezeken az utcákon járkált. 

Az utat vonattal tettük meg, az ablakból csodálatos kilátás volt a tengerre, hiszen végig a part mellett ment. S még egy furcsaság: a vonatban ülő utasok az egyik oldalon végig előre nézve,  a másik oldalon végig háttal ülnek. Még sosem láttam ilyet ezelőtt ! Na persze min csodálkozom, hiszen ők ANGOLOK.

Dramafoglalkozással indult a nap, ahol ma a Piroska és a farkas előadásán volt a hangsúly. A nyolc fős csoportunk ketté oszlott,igy kétféle előadás született. Ma igen jól laktam, mert egy nagymamát és egy kislányt is megettem!!! Kitaláljátok ugye, hogy ki voltam?

Ebédszünetben az Exe folyó partján közelebbről is megimertem a segull-okat(sirály). A károgásukat már jól ismerem( erre ébredek minden reggel), viszont nem tudtam, hogy ilyen barátságosak. Kijönnek a partra a vízből és egész közel merészkednek aa járókelőkhöz.Szívesen fogadták a szendvicsem darabjait is, igaz elfelejtették mondani, hogy  thank you, ami itt nagyon általános köszönési forma.

Este felderítettük az egyetemen lakó csoporttársaimmal a belváros eddig ismeretlen részeit pl.  az i.sz 200-ban épült római városfalat. Végre találtunk igazi Fish and Chips shop-ot is, de kipróbálni még nem sikerült este ugyanis megint nagyon bőséges vacsorát kaptunk.

A fényképgalériába sok felíratot is föltöltöttem, ha van kedvetek forditsátok le őket és szeptemberben majd megbeszéljük. Aki a legtöbbet találja meg valami meglepetésre számíthat. Jó keresgélést és fordítást.( Ne google forditóval,please!!!)